Forrás: www.magyarnarancs.hu
Az utcán, a metrón általában nem áll módunkban kielégítő magyarázatot adni, amikor gyermekünk őszinte érdeklődéssel, jó hangosan megkérdezi: „Mi baja van a bácsinak?” „Miért olyan furcsa az a lány?” Van egy életkor, amikor a gyerekek számára még minden ember egyformán különleges. Amikor még mindenki „más”. Ilyenkor szivacsként isszák magukba a felnőttek által szőnyeg alá söpört vagy tabuként kezelt témákat.
Ennek a képeskönyvnek az a legnagyobb erénye, hogy nincs benne semmi nyúlós, nehezen emészthető didaxis. Úgy tanít – mint minden mese –, hogy a kicsik számára átélhető művészi élményt kínál. Belülről, egy érintett család irányából láttatja a Down-szindrómát: mesélője egy egészséges gyermek, aki beteg húgát mutatja be. Kedves, a gyermekrajzokat idéző képek és végtelenül egyszerű, szívhez szóló mondatok sorakoznak Szabó T. Anna ihletett versfordításában. Néhány oldalon rengeteg érzelem sűrűsödik; a környezet zavara, félelme, a család öröme, elkeseredettsége és a downosok legendás szeretetre méltósága: „Ő ölel a legjobban.”
Magyarországon tízezren élnek Down-szindrómával; minden hatszázadik gyermek születik így. Számukra ma a korai fejlesztés és az integrált nevelés a legfontosabb. De a többségi társadalom számára is lényeges, hogy gyermekeink ne csak az utcán és könyvben lássanak sérült embereket. [...]
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott