Forrás: www.magyarnarancs.hu
Régi adósságát törleszti az ifjúsági, gyerek- és tökmagirodalom, amennyiben végre valaki szólni kíván az elalvás előtti villanykapcsolóhangokról. Például a gyerekszoba halk és szerény kis kattjának viszonyulásáról a biztosítékot is leverő konyhai kapcsoló nagy KATT!-jához, nem is beszélve a nappali villanykapcsolójának tárgyszerű, kijelentő módban elhangzó középkattjáról. És ez még csak a kezdet, a kattrendszer ismertetése után jönnek a sötétek: van, ugye, a vaksötét, amire kár lenne több szót pazarolni, és van a másik, ami színre ugyanúgy fekete, de nagyon érdekes lények lakják. Brit tudósok például egyszer felfedeztek egy eltűntnek hitt, magányos térdzoknit, amely a párjától távol, a villanyoltás után beálló sötétben önálló életre kelt, és ijesztő csúszómászóvá változott a Kresz Géza utca 38.-ban. Tudomásunk szerint Dániel András nem brit tudós, de még náluk is jobban ismeri az alváshoz készülő gyerekszobák lénykészletét, amelyben előkelő helyen szerepelnek a frankák és krippek. Ezek között a kizárólag kigúvasztott gyerekszemmel látható éjlények között sok a mókamiki, egy példát a szerző is hoz: megtudjuk, hogy különösen a frankák hajlamosak a tudósok megviccelésére, a csúcsértelmiségieknek jobb velük vigyázni. A frankák sorsközösségben élnek a talán szavahihetőbb krippekkel, ami azt jelenti, hogy egyaránt rettegnek Lajoséktól, akik madarak, és a radiátor mögött laknak… Ahány ház, annyi alváshoz vezető út, Dániel Andrásé mindenképpen kiérdemli a legjobbaknak járó kis és nagy KATT-fokozatot.
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott