Kisgombos mesegyűjtemény

Forrás: www.konyvmutatvanyosok.wordpress.com

Sokrétű mesék

Az éves címszámot tekintve minden bizonnyal az egyik legkisebb kiadónk a Kisgombos Könyvek, ám kétségtelen, az eddig megjelent köteteiknek (Pipó utazása, Ahol a szív dobban) minősége igencsak kiemelkedő. Nincs ez másképp a legfrissebb megjelenésű könyvükkel sem.

A Kisgombos mesegyűjtemény hat, rövid, önálló mesét tartalmaz. A mesék eredetileg franciául jelentek meg, a célcsoport egyértelműen a legkisebbek: a kis történeteket rövidségük miatt már akár egy másfél-két éves gyerek is örömmel hallgathatja, ugyanakkor nagy előnye a szövegeknek, hogy igényes stílusuk, változatos szóhasználatuk nemcsak az egészen zsenge korú olvasók nyelvi fejlődését szolgálják, hanem az óvodás korosztály befogadói igényét is kielégíti. Sőt, a nagy és könnyen olvasható betűk, az egy oldalon található kevés szövegmennyiség kifejezetten alkalmassá teszi arra, hogy éppen olvasni tanuló gyerekeknek akár első, önállóan kiolvasott mesegyűjteménye legyen.

A történetek első olvasatra igen egyszerűnek tűnnek: olyan alapvető, a kicsik által is jól ismert érzéseket, fogalmakat öntenek szavakba, és tesznek ezzel kézzelfoghatóbbá, megismerhetőbbé, feldolgozhatóbbá, mint például a félelem, a rosszkedv, az izgalom vagy akár az egymás iránti figyelmesség, az önzetlenség, a szeretet.

A szövegek azonban kivétel nélkül hordoznak mélyebb mondanivalót, üzenetet is, ami így tartalmassá teszi a meséket a nagyóvodások, kisiskolások számára is.

Az egyik legjobb példa ebből a szempontból a Kalap a vízen című mese, amelyben a három jó barát, a nyuszi, a béka és a kisegér egy hosszan tartó esőzésből fakadó áradásnak és egy talált kalapnak köszönhetően izgalmas, veszélyekkel, kalandokkal telt vízi utazáson vesz részt. A történet során a kicsik megtanulhatnak olyan alapigazságokat, mint az „egységben az erő” vagy a „minden jó, ha a vége jó”.

Ugyanakkor a mese egy csodálatos, szimbolikus bemutatása egy olyan útnak, melyet életünk során mindnyájunknak végig kell időről időre járnunk. Hiszen nem ritka, hogy egy kitűzött cél elérése előtt meg kell küzdenünk nehézségekkel. Hogy ha elered az eső, lehet, hogy rögtön megoldásként elénk sodor a véletlen egy kalapot, de korántsem biztos, hogy ennyivel megoldódott a gondunk, hiszen bármikor jöhet egy erős szélvihar, ami elfújja a fejünk fölül a biztonságot nyújtó menedéket. És persze, ez sem jelent mindig tragédiát, hisz gyakran ezek a rossznak látszó dolgok vezetnek rá arra minket, hogy más szemszögből vizsgáljuk meg a dolgokat, a bajból előnyt kovácsoljunk, jelen esetben a kalapból csónakot csináljunk, és valami egészen újba, izgalmasba vágjunk bele. Néha bizony elsodródunk egy-egy ígéretes lehetőség (málna) mellett, de ha megfelelően választunk társakat (családot, barátokat) az útra, és elég kitartóak vagyunk, biztos, hogy mindig lesz annyi segítségünk, hogy végül azt érezzük: egyetlen másodperc sem volt elvesztegetett, és ha nem akarjuk görcsösen, akkor mindig is lesznek újabb és újabb lehetőségeink, amikkel élhetünk.

A Kalap a vízenhez hasonlóan valamennyi mese is több jelentésréteggel bír, ezt a rétegzettséget pedig tovább erősíti a kötet látványvilága. Minden mesét más illusztrátor illusztrált, különböző, ám igényes stílusban. Van olyan történet, ami a hagyományos, részletező látványvilágot részesíti előnyben (pl. Rob Lewis, Foltos csontja), van, amelyik több teret hagy a képzelet kibontakozásának (Madana Sadat, Kiscsipisz haragos napja vagy Ingrid Godon, A pusziverseny). Az élénk és a pasztell színvilágú illusztrációk mesénként váltják egymást, figyelemfelkeltő és egyben szemet gyönyörködtető látványt alkotva. Kivétel nélkül minden mesénél tökéletes összhang van a szöveg és a kép stílusa között.

A kötet a Kisgombos Kiadótól már megszokott igényes kiállítású darab, mérete épp gyerekkézbe való, a vastag papír könnyebbé teszi a lapozást, kevésbé sérülékennyé a könyvet. Erre az előrelátásra nagy szükség is van, hiszen minden bizonnyal gyakran lesz a kötet kiolvasva újra, meg újra , meg újra…