Könyvbemutató - Gazda József: A Golgota útján

A 2017-ben, a budapesti Hét Krajcár Kiadónál megjelent könyv Gazda József ötven évnyi gyűjtőmunkáját összegzi. A fülszövegben a szerző így fogalmaz: „A vörös holokauszt még ma is tabu. Be van seperve valahová egy hatalmas szőnyeg alá. Csak egy nevet ismer vagy emleget a világ az emberiség hóhérai közül: a Hitlerét. S a Lenin, Sztálin és Trockij bűne, a Bérija és Blohin bűne, az emberiség eme hóhérainak bűne nem bűn. Vagy a Kun Bélák és Szamuely Tiborok, a Rákosi Mátyások és Kádár Jánosok, a Gh. Gheorghiu-Dejek, Honeckerek és a többi kommunista bűnöző bűne sem bűn. Takaró boríttatik szörnyű tetteikre, s miközben ma is szolgálatban álló utódaik átfestett cégtábláik mögé rejtett silány lényüket továbbra is ott mutogatják a világpolitika színterén, ama képzeletbeli takaró sarkait huzigálják kinnebb és kinnebb, hogy a szörny-idők igazi mivolta tovább is rejtve maradjon. Próbáljuk hát legalább fellebbenteni azt vagy azokat a takarókat. És próbáljuk felvillantani az emberiség legszörnyűbb bűnöseinek a bűnét. A Vörös Pokol bűnét. Melyre már vagy még mindig csak az emlékezés utal. Azok emlékei, akik túlélték azt, és nem vitték emlékeiket a sírba.”

Szakolczay Lajos irodalomtörténész így vélekedik a kötetről: „Jóllehet könyvének nincsen, vagy nehezen körülírható a műfaja – a háromszáznyolcvanöt (!) vallomásra bírt ember emlékezése az oral history műfajába tartozik –, az író a dokumentumok magyarázó kiegészítésével megrendítő képet rajzol a szovjet munkatáborokba, lágerekbe, málenkij robotra vitt magyarok és a szülőföldjükön szenvedők kálváriájáról. (...) Gazda, az író nem történész, s ezért nem hűvös történelmi képet rajzol. Az első világháború és Trianon, majd a második világháború megannyi következménye (országrészek visszatérése, majd újbóli elcsatolása stb.) csak annyira foglalkoztatja – jóllehet nagyon is megvan a véleménye a nagyhatalmak általi vesszőzésünkről –, amennyire szerepet játszottak (nagyon is azt!) az általa mikrofonvégre ültetett »hazátlanok« iszonyú sorsában. Minthogy, ahogyan írja, »megcsonkított sorsú embereket« szólaltat meg, a személyes sors korbácsos vakvágánya érdekli. Ahogyan »hőseit« kisiklatta a vér és vas hatalma. Ám a szubjektív emlékezet is lehet, mert csaknem minden esetben az erkölcs, a valódi kivallása mozgatta, olyan teher, amelyben a bűnösök és cselekedeteiknek a megnevezése szinte agyonnyomja a hazugságra épült világrendet.” (Háromszék, 2017. július 15.)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Sajtóvisszhang:

A múltat eltörölni nem lehet (Gazda József könyvbemutatója)

A karók nem nőnek az égig - Aggodalom és reménykedés