Forrás: www.konyvkritikak.blog.hu
A könyv ingyenesen letölthető a szerző weboldaláról (nogradi.hu).
Nógrádi Gábornak tavaly év végén egyszerre két kötete is megjelent. Az Emmike, nem semmike! című írásról hamarosan jön a kritika, de most vegyük szemügyre ezt az abszolút nem szokványos könyvet, ahol mindenki látta, mi történt.
Az alapszituáció: egy fiú kiront az iskolából, neki ütközik egy lánynak, akinek leesik a szemüvege. A lány dühösen felkapja, mond valamit a fiúnak, majd elrohan. Délután együtt töltik az időt a plázában. A nélkül, hogy megtudnánk, pontosan mi történt, először hallgassuk meg a tanúkat. Méghozzá ötvennégyet, akik mind elmesélik, hogyan élték meg ezt az eseményt. Van köztük hajléktalan, drogdíler, tanár, osztálytárs, öreg néni, vak, rendőr, tűzoltó és még sorolhatnám a különböző embereket.
A könyvben tehát ugyanarról az eseményről olvashatunk ötvennégyszer (a maradék két vallomás az érintetteké). Maga az ötlet zseniális, ahogyan a kivitelezés is. Nem lehetett könnyű ennyi különböző embert "kitalálni", és mindnek saját stílust gyártani. Vannak természetesen kiemelkedően jó írások, és kevésbé jók is, de ezek tökéletesen kiegészítik egymást. A kötet befejezése után (de igazából már olvasás közben is) rájövünk arra, hogy Nógrádi miért is írta meg ezt a könyvet. Azt kívánja bemutatni, hogy az eseményeket mind a saját értékítéletünk alapján éljük meg, nehezen tudjuk magunkat más helyzetébe helyezni, és gyakran hajlamosak vagyunk csak az egyik oldal történetét megismerni, és az alapján véleményt nyilvánítani.
A kötetet tulajdonképpen bármely korosztálynak lehet ajánlani, mert a felnőttek is ugyanolyan jól elszórakoznak rajta, mint a gyerekek. (Csak azt igyekezzünk elkerülni, ahogyan én jártam: ugyanis egy hosszas vonatút alkalmával fogtam bele az olvasásba, ám egy huzamban végigolvasni kicsit megterhelő, mert végső soron tényleg mindig ugyanazt a sztorit meséli el a szerző, és így könnyedén el tudja veszíteni a varázsát.) Ez a könyv tökéletes lehet elbeszélgetésre, akár magyarórán, akár osztályfőnökin, de még színjátszó szakkörön is el tudom képzelni, hogy ezekkel gyakorolnak a gyerekek, netalántán még bemutatásra is kerüljön belőle egy-két monológ.
Szóval, remek kis könyv ez, melyet korosztály függetlenül bárkinek ajánlok, aki szereti a humoros történeteket és az írói kreativitást. De csak kis falatokban tessék fogyasztani!
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott