Bod Péter Megyei KönyvtárKovászna Megye

Vak visszhang: Fekete Vince válogatott verskötetének bemutatója

2015.12.03., csütörtök 18:00

Fekete Vince Vak visszhang című válogatott verskötete (Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2015) bemutatójának színhelye lesz 2015. december 3-án, csütörtökön, 18 órakor a sepsiszentgyörgyi Tein teázó és kávéház, társszervezésben a könyvtárunkkal. A meghívott beszélgetőtársa: Szonda Szabolcs könyvtárigazgató. Közreműködik: Kolcsár József színművész.

Fekete Vince 1965-ben született Kézdivásárhelyen. József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő. 1994-ben diplomázik a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, ezidőtájt egyik elindítója és meghatározó szerzője a transzközép irodalmi vonulatnak. 1999-ben megszerzi doktori címét a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán.

1993-tól 2003-ig a kolozsvári Helikon (illetve betétlapja, a Serény Múmia), 1996-tól néhány éven át az Előretolt Helyőrség, 1999-től a Székelyföld szerkesztője, jelenleg a rangos csíkszeredai folyóirat főszerkesztő-helyettese.

Fontosabb szakmai elismerései: A Romániai Írók Szövetségének debütdíja (1996), Sziveri János-díj (1996), az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nagydíja (2005), Pro Literatura-díj (2005), József Attila-díj (2010).

Verskötetei: Parázskönyv (1995), Ütköző (1996), A Jóisten a hintaszékből (válogatott és új versek, 2002), Lesz maga juszt isa (paródiák, szatírák, állatmesék, 2004), Csigabánat(gyermekversek, 2008), Piros autó lábnyomai a hóban (gyermekversek, 2008), Védett vidék (versek, 2010), Vak visszhang (válogatott és új versek, 2015).

Tárcanovellistaként is igen jellegzetes hangot üt meg Udvartér című, két kiadást (2008, 2014) megért kötetében, amely humoros-ironikus írásokat tartalmaz, ezek a közelmúlt és napjaink székely embernek mindennapjait, egy kisebb-nagyobb közösség életét, a világhoz való viszonyulásmódját láttatják éles szemmel, derűvel, megértő kritikával.

2000-től az Erdélyi Szép Szó címmel évente megjelenő, az előző év szépirodalmi termését szemléző antológiák szerkesztője, 2010-től társszerkesztője (Lövétei Lázár László mellett).

2011–2012-ben blogot vezet a békéscsabai Bárka irodalmi folyóirat weboldalán.

A szerző így fogalmaz egy interjúban, egyfajta ars poeticájáról is szólva: „Én egyébként mindenik verssel újrakezdem. Teljesen elölről. Mintha soha nem írtam volna semmit addig, ugyanazzal a várakozással, kilátástalansággal és bizonytalansággal. És reménykedéssel. Amikor aztán végre befejezek egy-egy verset, és meg is vagyok elégedve vele, ott van mindig a szorongás, hogy lehet, ez volt a legutolsó. Mert soha nem lehet senki biztos abban, hogy tud még igazi, önmagából sugárzó, nagyon jó (Isten bocsá’: nagy) verset írni. És – tegyük fel – nem saját epigonjaként ismételgeti azokat a sémákat meg kliséket, amelyek egyszer már « bejöttek», a végtelenségig. Amit pedig már megírtam, ami kész van, az már annyira nem érdekes. Csak az, amit a semmiből fel kell építeni újra, amit a legelső betűtől meg kell csinálni, fel kell emelni, létre kell hozni. A versből, versírásból, versolvasásból, a vers szeretetéből, népszerűsítéséből, fejlődésének, változásainak, alakulásának figyelemmel követéséből pedig – úgy gondolom – egy költőnek nem szabad kiesni soha. A vers ma már – tudjuk – nem ugyanaz, mint száz, de akár tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Noha bizonyos szempontból nem sokat, szinte semmit sem változott.”

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Sajtóvisszhang:

Ezek és ennyi (Fekete Vince új kötetének bemutatója)

Fot: Henning János

Mi történik?

A hét könyve

A hét gyerekkönyve