Rumena Buzsarovszka: A férjem
Rumena Buzsarovszka: A férjem
„Rumena Buzsarovszka fiatal macedón szerző, akinek novelláskötete tizenegy hosszabb-rövidebb történetet tartalmaz. A kötet valójában nem a férjekről, hanem sokkal inkább a feleségekről szól; egyszerű, átlagos, mindennapi életekről, amelyek nagyon ismerősek lehetnek az olvasó számára. A környezet- és lélekrajz remek, a nők szinte lelépnek a lapokról, miközben a mai Macedónia változó hétköznapjai is kirajzolódnak körülöttük."
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája
Kocsis Árpád regényében egy takarítóbrigád mindennapjait követhetjük nyomon. Ragyog a padló, fényesedik a korlát, portól könnyebbül az ablakkeret. Letisztulnak a mondatok.
Éric Vuillard: Napirend
Éric Vuillard: Napirend
„(...) a Napirenddel úgy sikerült a francia szerzőnek a II. világháború mára már igen-igen elkoptatott témájához nyúlnia, ami messze kiemeli őt a mezőnyből."
Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai
Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai
Három medve emberbőrben vagy három ember medvebőrben meséli el a maga viszontagságait a japán–német írónő kacskaringózó regényében. És szembesít bennünket kisstílű nagyravágyásainkkal és nagyívű kicsinyességeinkkel.
Sjón: CoDex 1962
Sjón: CoDex 1962
„A CoDexben gyakorlatilag bekezdésenként cserélünk műfajt, mondjuk egy giccses szerelmi jelenetből pornóba, innen thrillerbe, onnan szürrealista prózába, majd szimpla realizmusba csöppenünk. És még csak pár oldalt haladtunk… Hogy ennek van bármiféle értelme, többletjelentése? Vagy csak egy jól kivitelezett posztmodern ujjgyakorlat? Na, ezen én is sokat töprengtem az első két egység során, hogy a végére aztán persze kitisztuljon a kép."
Bak Róbert
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
„A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk."
Mark Haddon: A Delfin
Mark Haddon: A Delfin
„Olyan tehát A delfin, mint egy nagy, összegabalyodott cérnagombolyag, amit rétegről rétegre kell lefejtenünk, hogy eljuthassunk a közepéig, és végre kiegyenesítsük a szálat. Sorsok fonódnak egymásba időn és téren át, gyakran nem lehetünk biztosak benne, éppen kinek a szemszögéből is látjuk az eseményeket (...)."
Valeria Luiselli: Elveszett gyerekek archívuma
Valeria Luiselli: Elveszett gyerekek archívuma
„A szöveg legnagyobb erőssége tehát talán ez a pulzáló, ezernyi sejtből összeálló szövegtest, amely legalább ugyanennyi különböző hangon idézi meg a múltat, beszélget vele, reflektál rá. A másik pedig (ha csak egyet kell kiemelnem), a gyermeklélek ábrázolása. A tízéves fiú és az ötéves kislány éppen olyan színes, és ugyanannyira élő alakjai a történetnek, mint felnőtt társaik, sőt, talán még inkább."
Margaret Atwood: Az ehető nő
Margaret Atwood: Az ehető nő
„Az ehető nő cselekménye, nyelve, humora, témaválasztása, megoldásai ugyanis időtlenek. A hatvanas évek kanadai nagyvárosában játszódó történet nem csupán azért releváns, mert egy fiatal lány a főhőse, akivel könnyű azonosulni. Atwood már ebben a könyvében mindenféle baki nélkül, a rá oly jellemző, egyszerűségében lenyűgöző nyelvvel járja körül ugyanazokat a témákat, amelyek későbbi könyvei központjában is állnak. "
J. M. Coetzee: A barbárokra várva
J. M. Coetzee: A barbárokra várva
„Katartikus regény egy kevésbé ismert Nobel-díjas írótól. Nem könnyed és kellemes, azonban olvasmányos: a sztori fordulatos, nyitott, és alapos lélekrajzot nyújt – a narrátornak, az előretolt helyőrség bírájának nagyon emberi alakját."
Nagy Zsófia könyvtáros ajánlója
Rodaan Al Galidi: Az autista és a postagalamb
Rodaan Al Galidi: Az autista és a postagalamb
Nem hallottam még a szerzőről, a könyv címét nagyon eredetinek találtam, a fülszöveget pedig nagyon csalogatónak. Így hát hála a könyvtárnak, alighogy találkoztam a könyv címével, néhány nap múlva már hazafelé tartott velem.
Nagyon jó döntés volt, mert ez a mindössze 160 oldalas olvasmány annyira belopta magát a szívembe, hogy nagyon sajnáltam, amikor véget ért, hogy csak ennyi volt. Bár meglehet, hogy az ütősségét a rövidsége és a szerző stílusa adja, és ezért így volt jó, ahogy volt."
Annie Ernaux: Lánytörténet
Annie Ernaux: Lánytörténet
„Annie Ernaux Lánytörténete merész vállalkozás: egyaránt próbálja a jelen és a múlt felől olvasni az 58-as lányt, és szövegre fordítani az Én eddig elhallgatott, megbúvó részét. Annie Duchesne története testképekből álló, darabolt album, inkább kérdés, mint válasz, saját farkába harapó kígyó. Rekurzivitása egyszerre erénye és vétke. A szerző és az olvasó együtt ér az album végére, ám az ember és a tett közötti űr mindkettejüknek jobbára bevehetetlen marad."
2022-ben Annie Ernaux kapta az irodalmi Nobel-díjat.
Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!
Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!
„Nekem külön tetszett a viszonylagos műfaji sokszínűség: vannak itt némileg szépirodalomba hajló történetek, mindennapi történések, rövid sztorik, anekdoták, kiforgatott állatmesék, borszakértés, bulvárújságok szalagcímei, jellegzetes FB posztok kifigurázása, de persze csak éppen annyira, hogy feltűnjön, mennyi idiotizmus fér bele abban az online világba, amiben szinte mindenki eltölt több kevesebb időt a hét minden napján…"
Marilynne Robinson: Háztartás
Marilynne Robinson: Háztartás
„Miután Barack Obama az Egyesült Államok elnökeként elhintette, hogy a kedvenc kortárs irodalmi művei között szerepel a Gilead, tovább növekedett a Marilynne Robinson munkásságát övező figyelem. A legtöbben a Pulitzer-díjas író regénytrilógiájáról (Gilead, Lila, Itthon) beszéltek, ám létezik a szerzőnek egy 1981-ban megjelent első könyve is, amelyet sokan szintén igazi mesterműnek tartanak. Az árván maradt Ruth és Lucille hipnotikus erejű története, a Háztartás."
Han Kang: Növényevő
Han Kang: Növényevő
„Erős, felkavaró kisregény, de legalább ennyire emlékezetes a szépsége. Témájában hű a címéhez, emellett több aktuális erkölcsi-filozófiai trendet lehet kihallani belőle."
Nagy Zsófia könyvtáros ajánlója
Grecsó Krisztián: Magamról többet
Grecsó Krisztián: Magamról többet
„A jobb szemem
Az alaktalanság bélyege,
És persze hogy
Ropog a hiúság stoppolt orkánkabátja is,
De annak, hogy abból a szemből
Másik ember néz vissza rám
Mégiscsak hozzám van köze.”
(Az én arcom)
„Grecsó Krisztián verseskötete egy nagyon fontos, bár prózába egyszerűsítve közhelyes tényre hívja fel a figyelmünket: aki nem tanul a múltjából, újra és újra elköveti korábbi hibáit. A gyógyuláshoz mindannyiunknak – egyenként és közösségben – leltárba kell vennünk a hibáinkat, céljainkat, ugyanolyan bátorsággal és kérlelhetetlen önkritikával, ahogyan Grecsó.„
Dmitry Glukhovsky: Poszt
Dmitry Glukhovsky: Poszt
„A könyvet két okból is jóleső érzés kézbe venni. Egyrészt azért, mert már régen találkoztunk ennyire igényes kiadású, a regény stílusához tökéletesen passzoló illusztrációkkal ellátott könyvvel, másrészt pedig azért, mert Glukhovsky ismét hozta azt a minőséget, amit már megszokhattunk tőle. Bár a cselekmény elvileg a közeljövőben játszódik, akár ma, vagy a középkorban is megtörténhetett volna, mivel olyan kérdéseket feszeget és olyan jelenségeket ábrázol, melyek minden korban aktuálisak.”
Tünde Farrand: Farkasország
Tünde Farrand: Farkasország
„Alice mintaszerű Középfogyasztó: rendszeresen vásárol, hogy megmaradjon a státusza és a lakhatási joga, tanárként precízen közvetíti a rendszer által meghatározott tudást, van egy jól kereső férje, akivel minden esélyük megvan, hogy egyszer Csúcsfogyasztók legyenek, még misékre is jár, hogy megmerítkezzen a spirituális energiákban. (...)
Az egyébként Magyarországon született és felnőtt Tünde Farrand első regénye elgondolkodtató, súlyos témákat körüljáró disztópia – amely, mint minden jó disztópia, egy olyan társadalmat mutat be, amiben talán már most is élünk."
Deepa Anappara: Dzsinnvadászok
Deepa Anappara: Dzsinnvadászok
„Az indiai származású Deepa Anappara első regénye, a Dzsinnvadászok, az indiai nyomornegyedekből nyomtalanul eltűnő gyerekek problémájára hívja fel a figyelmet. Az írónő hosszú időn keresztül dolgozott újságíróként, rengeteg interjút készített gyerekekkel, jól ismeri az indiai nyomornegyedek világát, itt szembesült a tömeges eltűnések problémájával is, melynek megoldására úgy tűnik, az indiai állam képtelen. Anappara saját kutatásainak, riportjainak tapasztalatai alapján írta meg debütáló regényét, melyért több irodalmi díjat is kapott."