Forrás: www.pagony.hu
300 évvel azután járunk, hogy a Föld élhetetlenné vált az emberek számára a felmelegedés, vízhiány, az élőlények nagy részének kihalása, szélsőséges időjárás, porviharok és szennyezett levegő következtében. Egy ökológiai katasztrófa után helyrerázódott természetben találjuk magunkat, amelyben az emberiség túl van a mai világunkat fenyegető klímaváltozás súlyos hatásainak bekövetkezésén, ugyanakkor épp úgy nem vonta le a tanulságot az apokalipszisből, ahogy mi sem vagyunk hajlandóak megtenni ezt. Pontosabban a rossz tanulságot szűrte le: találni kell egy bűnbakot, ami a természet totális kizsákmányolásáért felelőssé tehető. De mégis mi az, ami idáig vezette az emberiséget?
Hát, az áram. Az áram, ami a gépeket hajtja, ami lehetővé teszi az automatizálást, a nagyüzemi gyártást, a számítógépek működését, az internetet. Mintha a mai világ kifordítottját látnánk: a maximumról a minimumra kell csökkenteni a fogyasztást, nincs áram, nincsenek gyárak, nincs utazás, gyors kommunikáció, nincsenek nagyvárosok, nincs kapitalizmus, de szembenézés továbbra sincs azzal a hajtóerővel, ami az emberi társadalmat a Föld élhetetlenné tételéhez, és egyúttal a saját maga (egy részének) elpusztításához vezette. Egy átmeneti állapotban találjuk magunkat az Áram nélkül világában, melyről hamar nyilvánvalóvá válik; nem sokáig tartható fenn. A fejlődés, haladás nem állítható meg, bármennyire is igyekszünk központilag ellehetetleníteni.
Beni kiskamasz, aki nem ismerte a Nagy Áramszünet előtti világot. A könyvek nagy része elpusztult, az iskolai oktatás matematikára, környezetismeretre, mezőgazdasági ismertetekre korlátozódik, hiszen nincs is másra szükség: az élet egyszerűsödött, mindenki megtermeli magának, amire szüksége van. Beni kicsit kilóg a társai közül. Eidetikus (más néven fotografikus) memóriája segítségével mindent könnyen és kivételes részletességgel megjegyez, ami érdekli. Nyitottsággal, kíváncsisággal fordul a külvilág felé, nagyon logikusan gondolkodik, de kedves és érzékeny is egyben.
Batida, Beni szomszédja egy igen magának való idős úr, akitől a gyerekek és a felnőttek is tartanak, pedig morcos ábrázata mögött meleg szív lakozik. Beni és Batida barátságát a misztikus, ebben a világban tiltott gépek iránti érdeklődés alapozza meg, amikor Beni a szomszéd bácsi pincéjébe lopózva rábukkan egy dinamóra. Beni különleges képességének köszönhetően rájön, hogyan lehetne áramot fejleszteni, ami visszaadja az emberiségnek a középkori körülmények közül való kiszakadás lehetőségét.
Az Áram nélkül inkább egy mesés történet, sem mint tudományos alapokon nyugvó disztópia, de ez nem veszi el a történettől a lehetőséget, hogy fontos és érdekes kérdéseket vessen fel emberi természetről, környezettudatosságról, fejlődésről, a társadalmunk mozgatórugóiról. Beniről hamar kiderül, mennyire fontos képességekkel bír, amiket egyaránt lehet jóra és rosszra is használni, csak tőlünk függ, mit választunk. Sokszor találkozhatunk a kérdéssel, hogy az ember alapvetően jó-e vagy rossz? Kolozsi László csodás érzékkel mutatja be, hogy az emberi természet sokkal komplexebb annál, minthogy kizárólagosan egyik vagy másik kategóriába tehessük. Épp úgy, mint az a technikai tudás, amivel ma rendelkezünk. A történet igyekszik rávilágítani, hogy a technológia nem helyezhető el egy kétpólusú, jó vagy rossz skálán. Ez is csupán egy eszköz, amit kedvünk és tudásunk szerint használhatunk jóra és rosszra egyaránt. Szép metaforája ennek a történetben szimbolikussá váló, újra és újra megjelenő villanykapcsoló: az Áram nélkül világában a kapcsoló OFF állásban van, míg jelen valóságunkban az ON oldalon. Beni szép lassan megérti: nem az a fontos, hogy a kapcsoló merre billen, hanem az, hogy megértsük a lámpát kapcsoló kéz szándékait.
Az Áram nélkül egy izgalmas akció és kalandregény, mégis tanulhatunk belőle empátiáról, érzékenységről, összetartásról is.
Az erdő lakóinak életét rekkenő hőség és fullasztó füst nehezíti meg, holott már mindenki a telet várja. A szokatlan időjárás kinyomozása György úrnak, a hiú pulykának köszönhető, aki színes kupakokból készült nyakláncával felhívja magára az erdőlakók figyelmét.
7 éves kortól ajánlott