Rojik Tamás: A generális talizmánja

Forrás: igyic.hu

A generális talizmánjában a Vitéz János Gimnázium újabb két diákja, ezúttal Gitta és Áron utazik az iskolai platánfában rejlő időkapun át 1705-be, az akkori Budára. A két gyereket mindjárt nyakon csípik a járőröző katonák, és egy magyar asszonynál szállásolják el őket. A hazavezető út bezárul előttük, úgyhogy múltbeli utazásuk hosszabb kalandnak ígérkezik. Miután megtalálják a portyázó Vak Bottyán elveszített talizmánját, visszatérés előtt még mindenképp megpróbálják visszajuttatni a tulajdonosának.

Járkálnak a korabeli városban, dolgoznak a földeken, elszegődnek halásznak, a kurucok táborában időznek egy kicsit, sőt még Rákóczi Ferenccel is találkoznak. Számtalan kaland után hasznos tapasztalatokkal gazdagodva, testben és lélekben megerősödve találnak haza a saját korukba.

Rojik Tamásnak, ahogy a regény utószavában is írta, épp egy olyan helyszínre kellett a történetét helyeznie, ahol a Rákóczi-szabadságharc idején nem történt semmi érdemleges. De az is kiderül a szerző szavaiból, hogy nem a történelmi események érdekelték igazán, nem magát a szabadságharcot szerette volna bemutatni, hanem az akkori emberek mindennapjait, hogy mi motiválta őket a tetteikben. A terv sikerült: sorsfordító történelmi események megírása nélkül is korhű leírásokkal tűzdelt, izgalmas és fordulatos cselekményt kap az olvasó. Gitta és Áron, ha éppen nem kultúrtörténeti városi sétán vesznek részt valamelyik szereplő segítségével, minduntalan kalandokba keverednek. Nehéz ugyanis útra kelni a XVIII. század elején úgy, hogy az ember biztonságban és legfőképpen élve célba érjen.

Rojik Tamás regénye a szórakoztató ismeretterjesztés szép példája: megtudjuk, az emberek mit esznek, miben járnak, hogyan halásznak, milyen a vallásuk, és mit gondolnak az aktuális állapotokról.