Axie Oh: XoXo
2025. május 27., kedd
Forrás: sorok-kozott.hu
Ajánlott életkor: 14+
Nem tartozom azok közé, akik különösebben rajonganának az ázsiai kultúráért, Dél Koreáért vagy éppen a K-Popért. Oké, tuti van egy csomó olyan dal, amit ismerek és szeretek, csak nem tudom, hogy K-Pop dal, de értitek mire gondolok. Én csak és kizárólag azért olvastam el ezt a könyvet, mert imádom az „átlagos lány beleszeret a sztárba történeteket”. Ez az egyik nagy kedvencem! És gyerekek! A témában, és amúgy is, ez az egyik legkülönlegesebb regény, amit idén olvastam. Teljesen beleszerettem, és most, hogy már A lány, aki a tenger alá esettet is végigélvezhettem kimondhatom: Axie Oh lett az egyik kedvenc új íróm.
A történet főszereplője Jenny, aki az egész életét arra tette fel, hogy sikeres csellista legyen. Élvezi és szereti is, amikor játszik, de hiányzik belőle a szív, inkább hideg profizmussal zenél, amivel csak egy szintig lehet eljutni. Jenny a nagybácsija tanácsára úgy dönt, hogy élni fog, új kalandokba kezd, és ekkor ismeri meg Cseut, a helyes, kedves srácot, aki nagyon közel kerül a szívéhez. Pár héttel később Jennynek Dél Koreába költözik a nagymamája betegsége miatt, és ott kerül be egy elit művészeti iskolába, ahová Cseu is jár. És akiről megtudja, hogy egy híres és feltörekvő banda, az XoXo énekese….
A sztorinak ez így még tényleg csak az eleje, és igazából innen jönnek az izgalmak. Mivel nem ismerem Dél-Koreát, se a K-Pop világát, számomra minden újdonság és meglepetés volt. Nagyon szerettem a helyszínei leírásokat, olyan jól átjött az, ahogy az országban kereszteződik a nyugati és a keleti világ. A sok dél-koreai kajának is örültem ám, aminél elmagyarázta az író, hogy mit hogy képzeljek el, azok érdekesnek tűntek, de sok helyen zavart, hogy csak egy nevet kaptunk, aminek nekem kellett volna utánanézni.
Tök érdekes volt ez az egész K-Pop ipar is, például ahogy a rajongókat kezelték az idolok. Hogy hálásnak kell lenniük nekik, amiért zenélhetnek és megélhetik az álmaikat, és nem élhetik meg terhesnek a rajongás negatív részeit, vagy mindig a zenekar érdekeit kell nézni és nem a sajátod. Annyira más felfogás volt ez, mint amit mi nyugati emberként vallanánk, hogy már csak ezért is érdemes volt ezzel megismerkedni és látni. Például az a jelenet, ahol Cseu vizet küldött ki az épület előtt ácsorgó rajongóknak, mert hogy meleg van, annyi mindent elmondott. És ez a mentalitás egészen csodálatos.
Jenny, mint karakter nekem nagyon szimpatikus volt. Ő az a lány, akinek a kötet végéig tud drukkolni az ember, hogy elérje a céljait. Tetszett a humora, és az is, ahogy a zenéhez áll. Imádtam végigélni, ahogy fejlődik a csellóban, és ahogy a szívét is elkezdi belerakni. Érdekes volt a párkapcsolati részen is a sok nehézség, az agyalás azon, hogy mikor jön el az a pont, amikor a másikért feladod önmagad, például kevesebbet gyakorolsz, hogy találkozhass vele, amikor néha ráér. Ahogy előjött a kinek az álma fontosabb kérdés, nagyon izgatottan vártam, hogy Jenny miképp dönt.
A romantikus rész volt az egyetlen, ami úgy kicsit vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt tetszettek a feljebb is vázolt konfliktusok, és jól felvázolták azt is, hogy milyen nehéz egy hírességgel járni és szeretni. Milyen az, ha mindenkinek a párod kell, és mennyire para, amikor nem tud időt szakítani rád. A sok jó ötlet között viszont valahol elsikkadt az, hogy miért is szerettek egymásba azon túl, hogy izgalomra és valami újra vágytak. A végénél kicsit csalódott is voltam, amiért összejöttek, mert nekem úgy működött volna, ha nem teszik meg. De ezzel együtt így is örülök a boldogságuknak, mert a legjobbat érdemlik.
A mellékszereplőket is ki kell ám emelnem, mert ők is sokat hozzáadtak a történethez. Min Szori és Jenny barátságának a kialakulását az első pillanattól imádtam, mint ahogy Min Szori karakterét is. A Nathaniellel (a másik bandatag) való múltbéli románc utóhatásainak az ábrázolása pedig nagyon kellett ahhoz, hogy még érthetőbb legyen olvasóként, hogy mit is jelent, ha egy K-Popsztár a pasid. Illetve, a két másik barát karaktere is érdekes volt, de az író nagyon célozgatott rá, hogy a táncos srácnak étkezési zavarai lehetnek, de erre nem kaptunk kifejtést, a levegőben lógott a végén is, ez azért picit fura volt. Ó, és a nagyis jeleneteket is imádtam, különösen amikor Cseu is ott volt a kórházban.
Tudjátok, vannak azok a könyvek, amiknek látod a hibáit, de valahogy mégis teljesen beléjük szeretsz. Nekem ilyen volt az XoXo.
