Dr. M. Scott Peck: A járatlan út
2025. december 23., kedd
Forrás: pszichoforyou.hu.
M. Scott Peck (1936-2005) pszichiáteri praxisa tapasztalatai és saját élettörténeti vonatkozásai nyomán vetette papírra gondolatait A járatlan út című könyvben, mely először 1976-ban látott napvilágot. Örökérvényű gondolatait fémjelzi, hogy napjainkban, több mint négy évtizeddel az első megjelenés után továbbra is értéktartó alapműnek számít a mű.
Eltérően a legtöbb személytelenül, madártávlatból fogalmazó elméletalkotótól, sorai hitelesen és őszintén csengenek, hiszen folyamatos önvizsgálatot tart. Elismeri és közelebbről megvizsgálja saját tévedéseit, felelősséget vállal értük, és tanítani próbál általuk. Ezzel a példamutató hitelességgel és közvetlen stílusával már néhány oldal után a könyv lapjaihoz szögez, miközben arról álmodozunk, milyen jó is lenne a pácienseként életvezetési tanácsadásért hozzá fordulni.
A könyv számos csodálatos és elvihető tanulsága közül az egyik legerősebb az, hogy a megszokott stratégiáinkhoz való ragaszkodás és az élet nehézségei miatti folyamatos panasz hibás árukapcsolás. Csak az léphet előre, aki vállalja a kockázatot, és kimozdul a komfortzónájából.
„Aki bízik, csalódhat, aki függ valakitől, cserben hagyhatják. Aki elhatározza, hogy semmit se kockáztat, annak le kell mondania mindenről, ami az életet céllal és jelentőséggel ruházza föl. Aki fejlődik, vagy bármilyen irányba elmozdul, örömmel és fájdalommal egyaránt találkozik. A teljes élet fájdalommal is teljes. De az egyetlen alternatíva az, hogy az ember vagy éljen teljes életet, vagy ne éljen egyáltalán.”
„Minden nagy változás és változtatás az ember önmaga iránti szeretetének megnyilvánulása. A szeretet nem csupán indítékként szolgál a nagy változtatásokhoz, hanem a megvalósításhoz szükséges változtatásnak is a forrása.”
Amit pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mindeközben legyünk türelmesek. Meglévő mintáink sem pillanatok alatt jöttek létre, így a változás befogadását sem sürgethetjük. Apránként érjük el, szépen, lassan beépítve mozaikonként az új szemléletet.
„Ha az ember ezt az utat őszintén és kitartóan követi, a tudás darabjai lassan összeállnak. A dolgok értelmet nyernek. Vannak persze zsákutcák, csalódások, téves következtetések, de apránként mégiscsak lehetséges a létezés mély megértése. S idővel eljuthatunk odáig, amikor már tudjuk, hogy mit csinálunk. Ekkor teszünk szert hatalomra.”
