Ecsédi Orsolya: Tárgyalhatunk! – versek rólunk
2025. szeptember 30., kedd
Forrás: nlc.hu
Ajánlott életkor: 9+
Verseskötetet megjelentetni, szóljon bárkinek, nem kis vállalkozás, nincs mit szépíteni: a kortárs irodalmon belül ez egy rétegműfaj. Kamaszoknak, kamaszokról szóló versekből pedig valódi hiány van. A magyar iskolarendszer szerinti felső tagozatos általános iskolások, ha olvasnának valamit, ami igazán nekik való, sokszor hiába keresgélnek. Ehhez jön még, hogy ez az életkor az, amikor a legtöbben teszik le a könyveket, ha addig még olvasók is voltak. Ecsédi Orsolya író, költő szerint ez egy összetett folyamat, nehéz egyetlen tényezőt kiemelni.
(...)
Az iskolai irodalomórák, főleg a felső tagozatban és a középiskolában, gyakran klasszikus művekhez nyúlnak vissza. A kiskamasz korosztály így hamar azzal szembesülhet, hogy az irodalom furcsa és érthetetlen dolog, amire nem érdemes az időt vesztegetni, csak épp annyira, amennyire az iskola túléléséhez muszáj. Pedig ebben a korban akár rezonálhatna is egy gyerek érzékenységére egy-egy könyv, ha sikerül megtalálniuk egymást.
„Én például néha úgy érzem, hogy valahol a kamaszkor környékén álltam meg a szellemi fejlődésben – mondja nevetve Ecsédi Orsolya. – Talán ezért komfortos számomra kamaszoknak írni. Engem ebben a korban értek a legnagyobb irodalmi élmények, és ezeket a mai napig meghatározóként azonosítom. Azt gondolom, ez az a kor, amikor a legerősebb hatást gyakorolhat a gyerekekre valaki, aki nem a családhoz tartozik. Írok felnőtteknek is, de az az érzésem, hogy a gyerekek fontosabb olvasók, mint a felnőttek. Azon vagyok, hogy titokban szokjanak rá az irodalomra, ne is vegyék észre lehetőleg, mert ha nagyon feltűnő, hogy van valamiféle tanító vagy iránymutató szándék egy könyvben, arra rendkívül elutasítóan reagál ez a korosztály. A verseim a formájukat tekintve hagyományosak, többségükben rímesek, ritmusosak, jól mondogathatóak, reményeim szerint jól idézhetőek. A témáik viszont olyanok, ami a kiskamasz és nagykamasz korosztályt leginkább érdekli: barátság, első szerelem, iskolai és iskolán kívüli élet. Ettől talán megbocsáthatóbb, hogy irodalom. Író-olvasó találkozókon rendszeresen látom, hogy az elején mindenki nagyon unott és nagyon menő, a végén meg nem akarják abbahagyni a verses játékokat és a beszélgetést.”
