Louie Stowell: Egy majdnem jó isten naplója
2025. június 18., szerda
Forrás: olvasonaplo.net
Ajánlott életkor: 9+
Loki még mindig a Földön él, még mindig a 12 éves Liam testében, még mindig ott van mellette egy csapat asgardi, hogy felügyeljen rá: Thor mint a testvére, Thomas és a szüleikként Heimdall meg Hyrrokkin. S még mindig ismerkednek a helyi szokásokkal, Lokinak pedig még mindig van mit javulnia. Mert hiába sikerültek jól a dolgok az előző részben azért a hozzáállása nem sokat változott. Pedig most már van barátja is, Valerie, de a gondolatai és viselkedései, amelyről a varázsnaplóban számol be, amely Odin megbízásából csak az igazságot hajlandó elfogadni és pontozza, mennyire viselkedik jól Loki. S bizony nagyon lassan gyűlnek azok a bizonyos Loki Erény Pontok, azaz LEP-ek.
A helyi szokások ismerkedése következtében a „szülők” születésnapi bulit rendeznek Thornak, amelyre Loki is próbál embereket beszervezni a maga módján (fenyegetéssel és zaklatással), ráadásul kényetelen meghívni Valerie új haverját Georgiana-t is, sőt még az új lányt Saraht is ráveszi hogy jöjjön el, pedig ő visszautasította amikor az isten barátkozni akart vele. A házibuli végén azonban bűntény történik: valaki ellopja Thor kalapácsát. S persze mindenki azonnal Lokit gyanúsítja, aki azonban ez alkalommal teljesen ártatlan. Viszont nem hisz neki senki, úgyhogy kénytelen felcsapni nyomozónak. Csakhogy Loki is épp annyira elvakult, ha az ujjal mutogatásról van szó, mint a többiek akik minden csínyben az ő kezét látják. A rengeteg félreértés és rossz irány miatt nemcsak sok-sok LEP-et veszít Loki de talán egy még nagyobb, végzetesen alakuló eseményt se vesz észre …
Továbbra is roppant szórakoztató ez a sorozat: kimondottan ötletesek az illusztrációk és a képregény panelek meg a szövegek keverése. Igazán jól kiegészítik egymást, s néha az alpáribb humor is viccesen jelenik meg, mert ugye 12 éves gyerekekről van szó, akiknél még mindig roppant viccessé tud válni bármi, ha a kaki vagy a puki szóba kerül. Louie Stowell pedig nem hátrál meg ettől a feladattól. Ráadásul Loki alakja nagyon jópofa, mert hol ő a csínytalan istenség, hol pedig Liam a tinédzser és ebből egyszerre lesznek élesek és viccesek a megfigyelései. Főleg amikkel szemben mint isten értetlenül áll: totál random dolgokat, amiket mi emberek csinálunk vagy amilyen szokásaink vannak tud más szemszögből nézni és elemezni. Például amikor megtudja, hogy miért is van annyi klór az uszoda vizében és ahogy erre reagál azon hangosan felnevettem.
Ugyanakkor Loki a sok isteni jellemzője meg feladata mellett igazából tényleg olyan mint egy tinifiú, aki nehezen illeszkedik be, próbál a menő bátyja (Thor) árnyékában megtalálni a helyét és féltékenykedik, amikor a legjobb (és egyetlen) barátja másokkal is haverkodni kezd. S bár már kezd lelkiismerete is lenni, azért még elég ritkán hallgat rá, mert roppant kényelmetlen az a bizonyos kis hang, amit hallat …
S bár megint pozitívabb helyzetbe kerül Loki a kötet végére, azért még mindig nem nyeri el Odin bocsánatát, úgyhogy lesznek még itt kalandok.
